LneSpa

• Archívum »
• Bőrápolás

Hiperhidrózis - Hogyan küzdjünk a túlzott izzadás ellen?

Az alábbi cikket abban a reményben bocsátjuk Olvasóink rendelkezésére, hogy segíthet majd szakszerű tanácsokat adni azoknak a vendégeiknek, akik a túlzott izzadástól és annak lelki terhétől egyaránt szenvednek.

Mielőtt a téma közepébe vágnánk, lássunk két defi níciót: Izzadság: a verejtékmirigyek kiválasztásának terméke, amely ahelyett, hogy a levegővel érintkezve észrevétlenül elpárologna, bizonyos feltételek között kis cseppek formájában jelentkezik a bőr felszínén. Hiperhidrózis: az izzadság hőszabályozástól független, túlzott mértékű termelése. Ami az orvos szemével nézve jóindulatú kóros folyamat, az igazi kálvária lehet egynémely páciensnek. A becslések szerint a népesség 1–2%-át érinti a túlzott mértékű izzadás. Szerencsére, az orvosok komolyan kezelik a kérdést, mert jól tudják, hogy egy-egy patológia súlyosságának megítélésében azt is fi - gyelembe kell venni, mennyiben befolyásolja az adott probléma az életminőséget. A pszoriázis esetében például kidolgoztak egy olyan pontrendszert, amely alapján meghatározható, hogy milyen mértékben hat ki a betegség a páciens társadalmi életére, munkahelyi viszonyaira vagy magánéletének intimszférájára, s e pontrendszer segítségével könnyebben megítélhető az is, milyen típusú kezelést indokolt alkalmazni, és e választott kezelésnek várhatóan milyen eredményei lesznek majd az imént felsorolt vonatkozásokban. A túlzott izzadás esetében efféle súlyossági skála vagy pontrendszer még nem létezik, ennek ellenére a kezelés során az a szemlélet érvényesül, hogy ezt a tünetmentesíthető, de teljesen el nem mulasztható problémát a maga globalitásában, a páciens teljes élete felől kell megközelíteni, és nem csupán a betegséget kell vizsgálni.

EGY KIS FIZIOLÓGIA

Az egész testet mintegy 2–4 millió verejtékmirigy hálózza be. A szervezet a számára ideális hőmérséklet fenntartása érdekében ezeket kisebb vagy nagyobb számban mozgósítja, és afféle termosztát módjára működteti: a kiválasztott izzadsággal ugyanis távoznak a testből a felesleges hőkalóriák. A hőstressz szélsőséges viszonyai között a verejtékmirigyek akár napi 10 liter vizet is képesek kiválasztani! A túlzott izzadás eseteinek 98%-a idiopátiás hiperhidrózis, ami azt jelenti, hogy semmiféle kóros folyamat nem áll a hátterükben. A probléma leginkább a kezet, a lábat, a hajas fejbőrt, a homlokot és hónaljat érinti. A kiválasztás pillanatában az izzadság még szagtalan, de az állandóan nedves közegben a felszíni bőrsejtek károsodhatnak, és különböző mikrobák telepedhetnek meg az ideális táptalajon, ezért az izzadság kellemetlen szagúvá válhat. A hónaljtájon az izzadságmirigyek kiválasztásának felső értéke 50 ml/perc is lehet, így a veríték szinte patakokban öntheti el a mellkast akár teljes hosszában. Nem szabad félvállról kezelni azokat a pácienseket, akik ilyen típusú panaszokkal jelennek meg az orvosnál: „Már mindent megpróbáltam, de semmi nem segít!”. Komolyan kell venni a problémát, amikor tanácstalanul azt kérdezik: „Mitől van ez? Beteg vagyok?”, „A stressz az oka? Vagy a mirigyek?” Időt kell szakítani a kérdés orvosi kiértékelésére, azután pedig meg kell beszélni a pácienssel, miféle eszközökkel próbálkozhatunk, milyen lehetőségek állnak rendelkezésre a tünetek megszüntetésére.

HELYI KEZELÉSEK

Ha az izzadás az átlagosnál erőteljesebb ugyan, de inkább csak közepes mértékűnek minősül, ebben az esetben szerencsére igen hatékony helyi kezelési módszerek léteznek.

Dezodorok

A dezodorok lényegében illatanyagot és antibakteriális hatóanyagokat tartalmaznak, és úgy hatnak, hogy csökkentik, illetve elfedik a testszagot. Mindemellett kereskedelmi forgalomban nemigen találunk a szó eredeti értelmében vett dezodorokat, mert a dezodornak nevezett termékek többsége alumíniumsókat is tartalmaz, s így inkább az izzadásgátlók osztályába tartozik.

Izzadásgátlók

Ezek a készítmények a verejtékmirigyek pórusainak eltömése révén fejtik ki szárító hatásukat. Alapanyaguk általában alumínium-klorid. Nagy dózisokban alkalmazva relatíve hatékonynak mondhatóak, viszont ugyanilyen mértékben irritatívak is. 2003-ban hivatalosan is teljesen kockázatmentes, ártalmatlan készítményeknek nyilvánították ezeket a szereket, s ez nem kis felháborodást váltott ki. Egyes készítmények esetében ugyanis rendszeres használat esetén számolni kellett a mellrák kockázatával, a mellmirigyben felhalmozódó parabének és a nagyobb mennyiségű alumínium miatt. E készítmények ártalmatlanságának kérdése máig nem tisztázott még. Az izzadásgátlók kategóriájában a kereskedelmi forgalomban kapható készítményeken kívül létezik még néhány házi recept alapján készülő szer is, ezek azonban az esetek többségében kevéssé hatékonynak bizonyulnak.

Iontoforézis

A technika lényege abban áll, hogy a tenyeret vagy a talpat egy vízzel telt tartályba merítik, amelybe gyenge intenzitású elektromos áramot vezetnek. Az eljárás nyomán szarudugó keletkezik a verejtékmirigyen, az pedig összezsugorodik, majd elsorvad. A kezelés során olykor bőrégésre hasonlító érzetek is jelentkezhetnek. A technika kitartást és türelmet igényel a páciens részéről: kezdetben két hónapon át hetente kétszer húsz perces elektromos kezelésnek kell alávetnie magát, a későbbiekben pedig minden harmadik héten fenntartó kezelés szükséges. Az eljárás otthoni körülmények között is elvégezhető, ha vásárolnak hozzá egy megfelelő készüléket. A hónalji hiperhidrózis kezelésére ez a technika kevéssé alkalmas, kivitelezése is meglehetősen bonyolult (vízzel telt szivacsokat kell használni hozzá), és ráadásul általában hatástalan. * Ha a fent felsorolt módszerek nem vezetnének eredményre, illetve ha a hiperhidrózisnak egy súlyosabb esetével állunk szemben, akkor más megoldást kell keresnünk.

SZÁJON ÁT SZEDHETŐ GYÓGYSZEREK

Sajnos, egyetlen megbízható hatékonyságú és mellékhatásoktól mentes gyógyszer sem áll rendelkezésre a hiperhidrózis tüneteinek megszüntetésére. Az antikolinerginek alkalmazása lenne a leglogikusabb választás, mivel ezek gátolják a verejtékmirigy idegi aktiválását, sajnos azonban mellékhatásként a száj és a szem kiszáradását, székrekedést, vizeletvisszatartást, és egyéb kellemetlenségeket okoznak. Számos más gyógyszerrel is próbálkoztak több-kevesebb sikerrel, az eredményekről azonban inkább csak elszórtan hallható anekdoták szólnak, tudományosan igazolt sikerekről semmiféle dokumentáció nem áll rendelkezésre. Ezért receptre felírható gyógyszerek ebben az esetben inkább csak afféle orvosi „közmegegyezés” alapján léteznek.

SEBÉSZET

E téren ma még ritkán végeznek sebészeti beavatkozást, mert a megoldás túlságosan nehézkesnek tűnik. Az endoszkópikus mellkassebészet módszereivel végeznek egy olyan eljárást, amelynek lényege, hogy elvágják vagy (reverzibilis megoldásként) egy speciális csipesszel elszorítják azokat az idegeket, amelyek a verejtékmirigyek tevékenységét irányítják egy adott területen. A beavatkozást azonban sajnos gyakran kompenzatív jellegű túlzott izzadás követi, azokban a zónákban, amelyek egyébként korábban csak mérsékelten verejtékeztek, s ez adott esetben még kellemetlenebb lehet, mint az eredeti állapot volt. Ráadásul az ige gyakori hónalji verejtékezés esetében ez az eljárás különösen nehezen kivitelezhető, és ezért nem is javasolt. A hónaljtájéki izzadásos problémák megoldására sebészeti módszerként korábban inkább a verejtékmirigyek zónájának teljes kimetszését javasolták.

LÉZERLIPOLÍZIS

Ez a technika nagyon reménykeltőnek és ígéretesnek látszik, mert a lézersugár segítségével könnyebb szétroncsolni és működésképtelenné tenni a verejtékmirigyeket, mint egyéb sebészeti technikákkal...

BOTULINSAV

A legmakacsabb esetekben a botox siet a páciensek segítségére. Ez a kezeléstípus napjainkban orvosi javaslat alapján választható megoldást jelenthet a problémára. A botulin toxin ma már alkalmazható a helyi kezeléseknek ellenálló, súlyos hónalji hiperhidrózis eseteiben, tekintettel a betegség pszichológiai és társadalmi életet érintő visszahatásaira. Sajnos, e kezelési módszer nem élvezi a társadalombiztosítás támogatását, és drága eljárásnak számít (a megfelelően tiszta, stabil és megbízható minőségű toxin előállítása ugyanis csúcstechnikai körülményeket igényel). A botulin történetéből érdemes ismertetnünk a következőket: A Clostridium botulinum baktérium által termelt neurotoxinok a jelenleg ismert legerősebb hatású idegmérgek. A ’40-es évek végén eredetileg katonai célokra fejlesztették ki őket az amerikai és az angol hadsereg laboratóriumaiban. A neurotoxinok felelősek az emberi szervezetben olyan súlyos, bél- vagy bőrfertőzés útján kialakuló félelmetes kórokért, mint a botulizmus vagy a tetanusz. Idegtoxin alapú szereket terápiás célokra először a ’70-es évek elején alkalmaztak a gyógyászatban. Azóta felhasználási körük jelentősen bővült, és ma már általánosan alkalmazzák ezeket a készítményeket izom- vagy kolinergikus hiperaktivitás (számos autonóm funkció belső beidegződése) esetében. Évek óta alkalmazzák különböző, izomtúlműködéssel együtt járó zavarok kezelésére (például bizonyos típusú nyaki rángások esetében), továbbá az esztétikai orvoslásban a mimikai izmok blokkolására. A botulin toxin látványosan eredményeket produkál a túlzott izzadásos esetekben is, mert megbénítja és működésében gátolja a verejtékmirigyek aktivitását irányító ideget. A terápiás mennyiségként előírt dózisok egészen minimálisak a toxikus dózisokhoz képest, így veszélytelenek. Mellékhatások ritkán jelentkeznek. A botulin hatásának visszafordíthatósága nagy alkalmazási biztonságot jelent. Ma már 15 évnyi felhasználási tapasztalatok állnak rendelkezésünkre, amelyek alapján megállapítható, hogy hosszú távú alkalmazása is biztonságosnak tekinthető. A reverzibilitás azonban a másik oldalról sajnos azzal jár, hogy az injekciózást szabályos időközönként meg kell ismételni. A botulin alkalmazása mindössze néhány esetben ellenjavallt, például terhesség alatt, vagy egyes izomideg betegségek esetében...

HOGYAN ZAJLIK EGY KEZELÉS?

A hónalj szőrrel borított zónájában egy-két centiméternyi szabályos távolságonként kis dózisú botulint injektálnak a bőr alá. Ez mindkét hónaljban körülbelül tizenöt-tizenöt szúrást jelent, egészen a bőrfelszín közelében. Az eljárás során olyan érzéstelenítő krémet használnak, amely gyakorlatilag fájdalommentessé teszi a beavatkozást, szemben például a tenyér kezelésével, amely komolyabb anesztéziát igényel. Az eredmények néhány napon belül jelentkeznek, a maximális hatás pedig mintegy két héttel a kezelés után mutatkozik meg. Az injekciózás izzadásgátló hatása átlagosan 6–8 hónapon át tart, olykor azonban akár 18 hónapig is megmaradhat. Ezután azonban, ha az izzadás újból jelentkezik, meg kell ismételni a kezelést. Általában az a tapasztalat, hogy ismételt kezelés során a hatóidő meghosszabbodik. 2003-ban tudományos vizsgálatot végeztek a botulin hatékonyságára vonatkozóan, súlyos hiperhidrózisos betegek bevonásával, akiknek esetében mindkét hónaljban minimum 50 gr izzadság termelődött 5 perc leforgása alatt. A vizsgálati eredmények azt mutatták, hogy a páciensek 96%-a jól reagált a kezelésre. Jó reakciót adó vizsgált személynek azt tekintették, akinél a verejtékkiválasztás – nyugalmi állapotban és szokásos környezeti hőmérséklet mellett – több mint 50%-kal csökkent. Bizonyos ritka esetekben előfordulnak olyan páciensek is, akik nem reagálnak a botulinkezelésre. Bízunk benne, hogy a hiperhidrózis kezelési módszerei valóra váltják mindazok reményeit, akik szenvednek az izzadságtól és a patakzó verítéktől, és akiknek mindeme kellemetlen testi tünetek mellett sajnos olykor még környezetük rosszindulatú megjegyzéseivel és megbélyegzésével is számolniuk kell.