LneSpa

• Archívum »
• SPA

Az öt érzék szerepe a spa világában

A kozmetikai szalonok és a spa világában ma kiemelt szerep jut az érzékszerveken keresztül felfogható, összetett hatásoknak, amelyek feledhetetlen élménnyé teszik a vendég számára a kezelést. De vajon elgondolkodtunk- e már azon, hogy a terapeuta, illetve a kozmetikus, aki a kezelést végzi, maga is érzékekkel felfogható jelenség a vendég számára, aki nemcsak szakmai munkájának minőségével, de megjelenésével és viselkedésével is alapvetően meghatározza, hogy milyen élményekkel távozik a vendég az intézményből?

A LÁTÁS
A látvány minden élmények közül a legmeghatározóbb. Ez hagyja a legmélyebb és leghosszabb távon ható benyomást az emberben, ez befolyásolja leginkább azt a képet, amely a vendégben a szalonról vagy a spáról kialakul. Éppen ezért különösen nagy gondot kell fordítani a szalonban vagy a spában minden olyan tárgyra, momentumra, amelyet a vendég látványként érzékel, mert minden, ami egy intézményben látható, az közvetlen összefüggésben áll az imázs üzleti szempontból oly fontos fogalmával.

A kozmetikus mint látvány
Az ápoltság
Kevesen gondolnák, hogy a szalonban a látványként felfogható élmények közül a vendégek számára az egyik legmélyebben bevésődő képet éppen a személyzet tagjai jelentik. Érdemes ezért megvizsgálni, hogy a munkatársak megjelenése, viselkedése, az arcukon tükröződő, gesztusaikban megnyilvánuló kifejezések mennyiben felelnek meg annak az imázsnak, amelyet a szalon vagy a spa minden egyéb módon igyekszik közölni magáról a vendégek felé.Soha ne feledkezzünk meg arról, hogy még a nyelvi közléseinket is a látványelemek dominanciája jellemzi, hiszen egy beszélgetés során a felfogott és memorizált információk 55%-a nem verbális, hanem képi elemekből áll össze a hallgató fejében. Ilyen képi információnak számítanak a beszélgetőpartner keltette látvány, a mimika, az arcjáték, a testmozdulatok, az általános viselkedés keltette benyomás. A üzenetváltás hallható és értelemmel felfogható, nyelvi tartalmai ezekhez képest – bármilyen meglepően is hat – csak másodlagos fontosságú információhordozók. Ennek tudatában részletesen vizsgáljuk meg, mi az, ami kellemes látványt nyújthat, és a tökéletes megjelenés benyomását keltheti a vendég számára. A munkatársaktól elvárható minimum a szépen és finoman sminkelt arc, a tiszta és rendezett haj, az ápolt kéz, a rövidre vágott köröm. A kezelések, a masszázsok során zavaró, ha a kozmetikusnak vagy a terapeutának hoszszú, lakozott körmei vannak, illetve ha karkötőt, gyűrűt vagy karórát visel. A hosszú műkörmök vagy a francia manikűr maradjanak csak a körmösök kiváltságai: ők „mesterségük címereként” nyugodtan viselhetnek hosszúra megnövesztett, de szépen ápolt körmöket. A szalonban vagy a spában a női alkalmazottak számára a tökéletes szőrmentesség és simaság is alapkövetelmény. Egy ujjatlan munkaruhából kilátszó, néhány napja nem borotvált hónalj rendkívül rossz benyomást kelthet. Minden eshetőségre felkészülve a legjobb, ha munkaruhának nem ujjatlan, hanem inkább rövid ujjú felsőt választunk. A „bajusz” vagy a nadrágból kilátszó, szőrös lábszár természetesen szintén az ápolatlanság jeleként hat, és mindenképpen kerülendő bármilyen szépészeti vagy jó közérzeti szolgáltatásokat nyújtó intézményben.

Ruházat és kiegészítők
A kozmetikus öltözéke szintén meghatározó benyomást tesz a vendégre. Miközben a legnagyobb gonddal választjuk ki a kabin hangulatához legjobban illő gyertyát vagy a kezelés jellegével hangulatában harmonizáló dekorációs elemeket, gyakran megfeledkezünk arról, hogy a kozmetikus ruházata legalább annyira, vagy esetleg még inkább hozzá tartozik a vendégben kialakuló összképhez. A munkaruha kiválasztásánál két alapvető szempontot kell figyelembe venni: legyen stílusos, elegáns és legyen könnyen kezelhető, tartós, praktikus viselet. Ha a klasszikus fehér szín mellett döntünk, akkor törekedjük arra, hogy legalább a szabásvonal vagy a díszítés legyen eredeti, különben túlságosan „kórházi” jellege lesz az öltözéknek. A fehér hátránya lehet még, hogy az anyag a gyakori mosástól beszürkülhet vagy megsárgulhat. A díszítés nélküli, tiszta fekete a legtöbb esetben túl sötét hatást kelt egy esztétikai vagy jó közérzeti szolgáltatásokat nyújtó intézményben. A kozmetikákban és különösen a spákban gyakran találkozni a szalon belső színvilágával szépen harmonizáló, ízléses, színes munkaruhákkal, ez szinte mindig szerencsés választás. A jó színválasztáson túl fontos még, hogy az öltözék stílusos és eredeti legyen, könnyen kezelhető, nem gyűrődő anyagból készüljön, szabásvonalát pedig úgy válasszuk meg, hogy lehetőleg jól álljon bármilyen testalkatú munkatárson. Ügyelni kell arra is, hogy a fehérnemű ne látszódjon át a felsőruházat anyagán. A világos blúz vagy nadrág alól áttetsző, sötét alsónemű még utcai viseletnél is ellenkezik a jólöltözöttség szabályaival, de egy esztétikai szalonban kifejezetten kerülendő. A spa vagy a kozmetika alkalmazottainak ruházata legyen mindig kifogástalan, ízléses és makulátlanul tiszta. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a legelegánsabb ruha keltette jó benyomást is agyonütheti egy sportcipő vagy egy viseltes, elhasználódott papucs… A cipő is az öltözékünk része, fordítsunk gondot rá, hogy csinos, ugyanakkor kényelmes is legyen. A vendégek általában szívesen veszik, ha a kozmetikus kitűzőt is visel a ruháján. Ez megkönnyíti a kommunikációt, főleg azok számára, akik nem rendszeres látogatói a szalonnak, vagy nehezen jegyzik meg a neveket. Ügyeljünk arra is, hogy a megjelenésünknek ne legyenek olyan, kirívó részletei, amelyek egyes vendégek ízlésének valószínűleg nem felelnek meg. Legyünk mértékletesek! Egy apró fogékszer vagy egy miniatűr méretű kővel díszített orrékszer az egyik orrcimpában még nőies vagy egzotikus hatású lehet, de a piercinget nem mindenki tolerálja könnyen…

A viselkedés
A viselkedés, vagyis az alkalmazottak valamennyi látható megnyilvánulása alapvetően határozza meg a szalonról, spáról kialakítható képet. Egyáltalán nem kelt például jó benyomást a vendégben a rágógumit rágó kozmetikus látványa. Ahogy az is megütközésre ad okot, ha egy magas színvonalú szolgáltatásokat nyújtó, kifinomult és elegáns intézmény bejárata előtt dohányzó alkalmazottak állnak, akik éppen cigarettaszünetet tartanak… A munkatársak viselkedése az egyik legfontosabb tényezője a szalon keltette összképnek. A rossz testtartás, a görbe hát, a ráérősen keresztbe font karok, a lesütött szem, az érdektelen, kifejezéstelen arc mind-mind bevésődnek a vendég emlékezetébe, és nagyon rossz üzenetet hordoznak számára. A kozmetikus vagy a terapeuta járjon egyenes háttal, legyen dinamikus, kiegyensúlyozott mozgású, figyelmes és nyílt tekintetű, arcáról sugározzon a vendég iránti figyelmesség, jóindulat és segítőkészség, mégpedig őszintén. Természetes igény a vendég részéről, hogy az intézmény alkalmazottai észrevegyék őt, ne nézzék levegőnek. A kozmetikai szalon és a spa munkatársától elvárható, hogy kifejezze a vendég felé szolgálatkészségét, rendelkezésre állását, vendégszeretetét. Akkor is, ha éppen sokan vannak a szalonban, akkor is, ha kezelésre siet egy kabinba, akkor is, ha telefonon beszél valakivel, akkor is, ha éppen egy másik ügyféllel foglalkozik. Mindig, minden körülményekközött kell, hogy legyen idő és alkalom egy udvarias köszönésre, néhány üdvözlő szóra, vagy legalább egy fejbiccentésre, egy kedves mosolyra. Mindegy, kinek a vendége az éppen érkező vagy várakozó ügyfél: valamennyi alkalmazott közös felelőssége, hogy senki ne menjen el mellette köszönés nélkül, hogy megkérdezzék tőle, kér-e valamit vagy szüksége van-e valamire, amíg a kezelésre várakozik. Ha pedig egy vendég csak nézelődik, az illendőség úgy kívánja, hogy senki ne fürkéssze őt gyanakvó tekintetekkel, mint egyes üzletekben, ahol a vásárló szinte úgy érzi, tolvajnak nézik. A kozmetikus feladata ilyen esetben nem az, hogy szemmel tartsa vendéget, hanem hogy a szeme sarkából diszkréten rá-rápillantva azonnal készen álljon, ha úgy ítéli meg, hogy az ügyfélnek szüksége lehet a segítségére.

A HALLÁS
A kommunikációban a látással közel azonos – bár némileg azért kisebb – szerep jut a hallás útján felfogható információknak. A mondatok tartalma mellett fontos szerepet játszik a beszédben a hangszín, a hangerősség, a beszéd ritmusa, tempója, dinamikája is. A szalonokban és a spákban szívesen használják ki a zene hangulatot befolyásoló hatásait, vagy a különféle hangeffektusokat (madárdal, tengermorajlás…), vagy éppen hangszigetelt kabinokkal gondoskodnak a vendég tökéletes ellazulását segítő, zavartalan csendről.

A kozmetikus hangja, beszédmódja
Hanghatásként éri a vendéget a kezelést végző kozmetikus vagy terapeuta hangja is. Ezért nem mindegy, milyen hangi adottságokkal rendelkezik, és hogyan használja a hangját a vendég ellátását biztosító személy. Nem mindegy, milyen a hangszíne, a beszédmódja, halkan vagy hangosan beszél-e, kellemes-e a fül számára a beszédhangja, szívesen hallgatja-e a vendég azt, ahogyan beszél, és azt, amit mond. Egyesekre jellemző, hogy a vendéghez beszélve olyannyira kedvesek akarnak lenni, hogy természetes beszédhangjukat önkéntelenül elváltoztatva magasabb hangon beszélnek, mint egyébként szoktak. Kár, mert a kutatások szerint éppen a mélyebb hangok hatnak megnyugtatóbban, ezeket érzékeli az emberi fül harmonikusabbnak. Mások, az érthetőség kedvéért, mintegy attól félve, hogy a vendég nem hallja pontosan, mit mondanak, megemelik a hangjukat, szinte kiabálnak a kabinban, ez pedig természetesen nagyon zavaró. Vannak példák arra is, hogy a kozmetikus szinte gügyögve beszél a vendégekhez, úgy, ahogyan a kisgyerekekhez, a betegekhez vagy az idős emberekhez szoktak egyesek. Ilyen esetekben a vendég és a kozmetikus viszonyának téves értelmezése áll a háttérben. A gügyögő kozmetikus a vendéget tudat alatt segítségre szoruló, neki kiszolgáltatott személynek tekinti, akiről úgy akar gondoskodni, mint általában a gyengékről és a kiszolgáltatottakról szokás. A szereptévesztés kifejezetten bosszantó is lehet az egészséges énképpel rendelkező vendégek számára, akik ugyan valóban rászorulnak a kozmetikus segítségére, de ettől még egyáltalán nem kiszolgáltatottak vagy magatehetetlenek. A beszédtempó esetében is igaz, hogy a legjobb az arany középút. A túlságosan lassú, szájbarágós beszéd éppen olyan idegesítő tud lenni, mint az érthetetlen hadarás. A vendég egyéni ízlésének megfelelő beszédmód megtalálásához legegyszerűbb, ha megfigyeljük, hogyan beszél ő maga, és igyekszünk a saját hangerőnket, beszédtempónkat az övéhez igazítani, azzal szinkronba hozni. Ezzel szemben, ha például túl hangosnak találjuk egy vendég beszédét, úgy tudjuk őt arra ösztönözni, hogy visszavegyen a hangerőből, ha mi magunk halkan beszélünk hozzá. A kozmetikában és a spában alapkövetelménynek számító nyugodt, csendes légkör megőrzése érdekében hasznos, ha tisztában vagyunk azzal, hogyan bírhatunk rá a halkabb beszédre egy-egy nagyhangú, harsány ügyfelet.

A kommunikációs készség
A hangi adottságok és a beszédstílus mellett legalább ugyanilyen fontos, hogy hogyan fejezi ki magát a kozmetikus, képes-e meghallgatni a vendégét, és tudja-e, mikor kell csendben maradnia. A jó kommunikációs készséggel rendelkező kozmetikus jól, érthetően és hatásosan tud beszélni, ha mondani akar valamit, de empatikus és figyelmes hallgatósága a vendégének, és nem tartja mindenáron magánál a szót. A jó terapeuta vagy kozmetikus kommunikatív, közlékeny és nyitott, dialógusra kész, világosan és a beszélgetőpartner érdeklődését fenntartva képes beszélni, de maximális figyelemmel kíséri a beszélgetőtárs mondanivalóját is. A fecsegő, beszédkényszeres kozmetikusok, akik képtelenek meghallgatni a vendéget, gyakran nem érzékelik azt sem, mikor volna szüksége az ügyfelüknek csendre ahhoz, hogy a kezelés pihentető, relaxáló hatása érvényesülhessen. Jól kommunikálni nem egyenlő azzal, hogy valaki képes megállás nélkül beszélni a nap huszonnégy órájában. Az ideális arány a kozmetikus-vendég közötti kommunikációban az, ha a kezelési idő alatt elhangzott közléseknek csak egyharmada származik a kozmetikustól, a másik kétharmadnyi időben a vendég beszélhet. Az aktív figyelem fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni ebben a szakmában. A másik ember meghallgatása valódi odafi gyelést, valódi koncentrációt kíván, és a hallottak intelligens értelmezését, „a sorok közötti olvasás” képességét. Az esetleges félreértéseket és a szubjektív értelmezéseket úgy a legkönnyebb elkerülni, ha az, aki a másikat hallgatja, időnként a saját értelmezése szerint „újrafogalmazza” a beszélgetésnek azokat a részleteit, amelyek esetleg félreértésre adhatnának okot. A beszédpartner reakcióiból ilyenkor pontosan látni lehet, hogy helyesen értette-e a hallgató fél az elhangzottakat.

Érvelés és meggyőző beszéd
A kozmetikus és a vendég közötti párbeszéd egy speciális formájára kerül sor a termékek értékesítése alkalmával. A meggyőző érvelés legfontosabb kritériuma a pozitív beszédmód. Ilyen szituációban lehetőség szerint kerülni kell minden negatív kifejezést, mint amilyen például a kockázat, probléma, veszély, költség, csalódás, talán, legrosszabb esetben… Szintén kerülendőek a „kis” jelzővel ellátott kifejezések, például: egy jó kis arcpakolás, egy kis termékminta, egy kis masszázs… A szakma és a kezelések komolyságát vonja kétségbe a dolgokat elbagatellizáló, kicsinyítő megfogalmazás, amelylyel sajnos gyakran találkozni a kozmetikai szalonokban.Szintén ügyelni kell arra is, hogy a meggyőzés során tényszerűen és pontosan fogalmazzunk, de ne vigyük túlzásba a szakkifejezések használatát, amelyek nehezen érthetővé, túlságosan tudálékossá teszik a hallottakat a vendég számára. Lehetőleg kerülendőek továbbá a tagadó szerkezetek is. Ne azt hangsúlyozzuk, mit nem tartalmaz egy készítmény, hanem inkább azt, hogy milyen előnyös tulajdonságokkal rendelkező összetevők vannak benne. Ne arról akarjuk meggyőzni a vendégünket, hogy más kozmetikumokkal szemben milyen kellemetlen hatásai nincsenek az adott terméknek, hanem inkább a várható pozitív hatásokról tájékoztassuk őt részletesen. A termékek vagy a kezelések ajánlásánál azonban kerülendő a másik véglet is. Nem jó taktika, ha dicshimnuszokat zengünk egy termékről, és olyan – nem létező – hatásokat tulajdonítunk neki, amelyekről a használat során nem fog tudni meggyőződni a vendég. Az érvelésünk legyen mindig jól felépített, összeszedett, hatásos, de a realitások talaján álló! Amikor értékesítünk, akkor se feledkezzünk meg arról, hogy időnként célravezetőbb hallgatni, mint beszélni. A vásárló igényeit és elvárásait, ellenérveit csak akkor ismerhetjük meg, ha neki is megadjuk a szót. A néha kényelmetlennek tűnő, néma pillanatok pedig nem egyszer pontosan azt a szünetet, gondolkodási időt biztosítják a vendég számára, amelyre szüksége van ahhoz, hogy meghozza döntését a termék megvásárlásáról, vagy megfogalmazhassa egy kételyét, ellenvetését, amelyre megfelelő választ adva végleg meggyőzhetjük őt a termék előnyeiről.

Elejtett mondatok
Különös gondot kell fordítaniuk az alkalmazottaknak minden mondatra, amely a vendégek jelenlétében hangzik el. A türelmetlen, ideges és udvariatlan válaszok a telefonban nemcsak annak a számára bántóak, aki éppen a vonal másik végén van. Rossz benyomást keltenek a szalonban jelen lévő minden olyan vendégben is, akik hallják ezt a beszélgetést. Tartózkodni kell a vendégekre vonatkozó kritikai megjegyzésektől is. Egyáltalán nem rokonszenves a fogadóhelyiségben várakozó ügyfelek számára, ha egy késve érkező vendégről a recepciós bosszúsan azt sziszegi a bajsza alatt: „Nem igaz, hogy soha nem tud időben ideérni, hát igen, van, aki nagyon ráér…”. Arról nem is beszélve, milyen súlyos károkat okozhat a vendégek bizalmában, ha akár csak véletlenül is fültanúi lesznek egy másik vendégre vonatkozó, becsmérlő kijelentésnek. Egy szalonban elképzelhetetlen, hogy a vendég távozása után két alkalmazott egymás közötti beszélgetésében elhangozhasson, mondjuk, egy ilyen mondat: „Ez a nő olyan kövér volt, hogy azt hittem, mindjárt lefolyik a kezelőasztalról!”. A vendég iránt minden kozmetikusnak a legnagyobb tisztelettel kell viseltetnie, még távollétében is! Soha ne feledkezzünk meg arról, hogy egy vendéggel szemben tanúsított minden méltatlanságot vagy sértő viselkedést a többi ügyfél mindig úgy értékel, mint ami vele is bármikor megtörténhet. Egy-egy rosszkor, rossz helyen elhangzott, udvariatlan mondat, meggondolatlan viselkedés sok kárt okozhat az intézménynek, és tönkre teheti azokat a sikereket, amelyeket a promóciós kiadványokra vagy a dekorációra fordított kiadások árán nem könnyen értünk el.

Zajok és zörejek
A szalon vagy a spa csendes környezetében a személyzet tagjainak ügyelniük kell arra is, hogy munkavégzésük, az egyes helyiségek közötti közlekedésük vagy bármely tevékenységük során maguk se keltsenek a vendégek nyugalmát zavaró zajokat. Egy hirtelen mozdulattal letett tégely zörgése, a csapból túl nagy sugárban zubogó víz hangja, a kozmetikus cipőjének kopogása, egy falióra hangos ketyegése, egy régi kezelőágy nyikorgása vagy akár egy kozmetikus nehéz, sípoló légzése mind-mind zavaró hanghatások lehetnek, amelyek megtörik a kezelések varázsát, nem engedik kiteljesedni a harmóniát test és lélek között.

A SZAGLÁS

Illatok a szalonban és a spában
A kozmetikai szalon és a spa belső tereinek illatosítására illóolajakat, illetve illatgyertyákat szokás használni, amelyek olfaktív hatásukkal hozzájárulnak ahhoz, hogy kialakuljon az intézménynek, illetve az egyes kezelőkabinoknak sajátos, egyedi hangulata, atmoszférája. A kezelések, rituálék során használt termékek kellemes illata is hozzájárul ahhoz, hogy a vendég az igénybe vett kezelést komplex élményként élhesse meg. Az enteriőr illata és a kozmetikumok illata mellett azonban más szagoknak nincs létjogosultságuk a szalonban és spában.

A kozmetikusnak nincs illata
A vendégek gyakran viselnek magukon parfümöt, ez természetes. Az alkalmazottak azonban fontos, hogy semleges illatúak legyenek, és munkaidőben ne használjanak parfümöt. Miért? A kis alapterületű, kis légterű kabinokban a parfüm illata nagyon erősen hatna, és zavarhatná a vendéget. Ugyanazt az illatot ugyanis egyéni ízlés alapján egyesek kellemesnek, mások kifejezetten kellemetlennek találják, esetleg még a fejük is megfájdul tőle… Nem is beszélve arról, hogy az illatok milyen könnyen idéznek meg bizonyos élményeket és emlékeket az emberben. A kezelés pszichés hatását könnyen tönkre tehetné, ha a kozmetikus által viselt parfüm a vendégben rossz aszszociációkat keltene (pl. a férje szeretőjének, egy nem kedvelt munkatársnak vagy egy elveszített anyának az illatára emlékeztetné). Kifejezetten kínos volna az is, ha a vendég a kozmetikuson esetleg a saját illatát érezné, ugyanazt a parfümöt, amit ő maga is használ.
A jó közérzeti szolgáltatásokat nyújtó szakemberek tevékenységével a parfüm ugyanúgy nem egyeztethető össze, ahogyan a hosszú, lakkozott körmök sem: a kozmetikus vagy a terapeuta munkájából adódóan csak a hétvégén vagy a szabadsága alatt engedheti meg magának ezeket a női praktikákat.A megfelelő dezodorálás ezzel szemben elengedhetetlen. Semmi sem elviselhetetlenebb, mint ha a kozmetikus kellemetlen izzadságszagot áraszt. Nem elég a reggeli dezodorhasználat, hiszen napközben is elegendő lehet egy stresszhelyzet, egy hőhullám vagy egyszerűen a kimerültség ahhoz, hogy a verejtékmirigyek fokozott működése beinduljon. Fontos a kellemes, üde lehelet is, mert az esztétikai kezelések során a kozmetikus sokszor a vendég orrától néhány centiméternyire dolgozik. Udvariatlan, a vendégekkel szemben tiszteletlen dolog, ha a kozmetikus munkaidőben nehéz, erős illatú ételeket fogyaszt, amelyek kellemetlenné teszik a leheletét. A kozmetikus legjobb, ha nem dohányzik, de ha mégis, akkor feltétlenül gondoskodnia kell arról, hogy ne áradjon cigarettaszag a szájából, miközben a vendéggel foglalkozik. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ha nem fogyasztunk megfelelő mennyiségű folyadékot, a lehelet attól is kellemetlen szagúvá válhat.

AZ ÍZÉRZÉKELÉS

Frissítő italok és asszociációk
Az ízek világát csak kevéssé lehet becsempészni a spába és a kozmetikai szalonokba, de azért tudunk rá alkalmat találni. A kezelések és rituálék előtt vagy után kínált ellazító vagy frissítő hatású italokkal, esetleg gyümölcsökkel vagy más, könnyű csemegékkel még teljesebbé tehetjük a kezelés élményszerűségét. Az ízérzékelést idézik meg továbbá az ún. gurmand (vagy más néven ínyenc) kozmetikumok és kezelések, amelyek fantázianeveiket a fogyasztásra alkalmas élelmiszerekben is megtalálható hatóanyagaik, illatuk vagy éppen textúrájuk alapján kapják. A fűszeres, gyümölcsös, csokoládés, mézes termékek és rituálék akkor is beindítják az ízlelőbimbókat és a táplálkozással kapcsolatos képzeteket, ha a kezelés során felhasznált kozmetikumokat megkóstolni természetesen nem lehet.

A TAPINTÁS
A kozmetikusok körében végzett közvélemény-kutatások tanúbizonysága szerint tízből hét kozmetikus azért választotta ezt a szakmát, mert „szereti az érintést”. Igen, az érintés szeretete valóban a lényege és az alapfeltétele minden olyan hivatásnak, amely az esztétikai és jó közérzeti szolgáltatásokhoz köthető.

Az érintés hatalma
A „jó kezű” kozmetikus
A kozmetikus és a terapeuta akkor tud hatékonyan és a vendég megelégedését szolgálva dolgozni, ha „jó keze van”, ez ugyanis elengedhetetlen minden arckezeléshez és masszázshoz. Szakmai felkészültségének szintje egyértelműen megmutatkozik kézügyességében, abban, hogy hogyan, milyen színvonalon képes elvégezni a spa vagy a szalon kínálatában szereplő kezeléseket. A vendég a kezelés végrehajtása során pontosan érzi, ha a kozmetikus kézmozdulatai nem elég biztosak, ha érzék vagy gyakorlat hiányában túlontúl mechanikusak és lélektelenek, ahogyan azt is, ha szívét-lelkét beleadja valaki a masszírozásba, és nagy szakmai felkészültség, biztos tudás van a háta mögött. Az emberi bőrrel dolgozó kéz nem lehet hideg és durva tapintású. Ebben a szakmában fontos a határozott, meleg, fi nom, jól ápolt kéz, amelynek érintése kellemes élményt jelent a vendég számára, feloldja izomfeszültségeit, kisimítja ráncait, és képes energiával feltölteni a testet és a lelket, megszüntetni a kimerültséget, levertséget.

Az érintés minősége fejleszthető
Vannak kozmetikusok, akiknek az érintéshez, a masszázshoz kifejezett tehetségük van. Az ő tudásuk messze túlmutat a biztos technikai ismeretek kifogástalan alkalmazásán. Mozdulataikban valódi gyengédség, melegség van, intuitív és empatikus lelkivilágukat a masszázs mozdulataiban fejezik ki, így munkájuk tulajdonképpen testbeszéd. Igazi művészei ők a hivatásuknak, számukra a masszázs önkifejezés, önmegvalósítás, amelyet teljes odaadással és átéléssel végeznek. A kozmetikusok egy másik része „mesterember”, aki ismeri az emberi testet, precízen és hatékonyan képes végrehajtani minden masszázsmozdulatot, és szakmai felkészültsége alapján alkalmas arra, hogy bármikor elsajátítsa egy újabb kezelési protokoll koreográfiáját. Hogy ki melyik csoportba tartozik, az lényegében tehetség dolga. De akár művésze, akár „csak” mestere valaki az érintés tudományának, mindenképpen szüksége van arra, hogy újabb és újabb mozdulatsorok megismerésével mélyítse el meglévő ismereteit, képességeit, hogy folyamatosan továbbképezze magát. Az újabb protokollok és a hozzájuk tartozó mozdulatsorok motiválják, fejlesztik a kozmetikust, és változatos élményeket kínálnak a vendégek számára. Ahogyan egy zenész sem játszhat egy életen át csak egyetlen darabot, úgy a kozmetikus vagy a masszőr sem végezheti mindig ugyanazt a masszázst anélkül, hogy az szakmai tudásának rovására ne menne. A folyamatos képzés kulcsfontosságú feltétele a szakmai színvonal megőrzésének. Minden jó szakember tudja, hogy a masszázsfajták között nem az jelenti a lényeges különbséget, hogy milyen olajjal végzik, hanem hogy milyen mozdulatsorokkal, hogyan dolgozzák meg a szöveteket. Az érintés minősége az újabb és újabb koreográfi ák elsajátításával folyamatosan javítható. A jó szakember egyik fő ismérve pedig az, hogy szívesen tanul, igénye van saját tudásának és képességeinek gazdagítására, és nyitott minden szakmai újdonságra, ami fejlődését segíti elő.