LneSpa

• Archívum »
• Bőrápolás

Allergiás betegségek a bőrön

Az allergiás megbetegedések száma világszerte növekszik, és nem csupán azért, mert a tünetek egyre szélesebb körben válnak ismertté. Az allergia oka rendkívül összetett, ma már multifaktoriális kórképként tartjuk számon. Kialakulásában genetikai, pszichés és immunológiai faktorok egyaránt fontos szerepet játszanak, amelyekhez a környezetben egyre nagyobb számban előforduló nem természetes anyagok jelenléte is hozzájárul. Pusztán a környezeti ártalmakat okolni azonban tévedés volna, hiszen a civilizációval, a felgyorsult életvitellel nem csupán a környezetünk, hanem életformánk is gyökeresen átalakult.

Az allergia az immunrendszer túlzott reakciója olyan anyagokra, melyek normális körülmények között semmilyen választ nem váltanak ki a szervezetből. Az ilyen anyagokat allergéneknek nevezzük. Ilyenek például a növényi pollenek, állati szőrök, atka, penészspórák, különböző állatok mérgei, mikroorganizmusok, élelmiszerek, gyógyszerek, nehézfémek, vegyszerek. Az allergia kifejezés többféle dologra utalhat: különböző allergiás tünetekre, allergiás betegségekre, illetve magára az allergiás reakcióra, amely a szervezetben végbemegy, és az allergiás tünetek, betegségek kialakulásához vezet.

Az allergiás reakció típusai

Allergiás reakcióról akkor beszélünk, amikor a szervezet egy testidegen anyaggal való ismételt találkozást követően kóros, illetve fokozott immunreakcióval válaszol. Fontos hangsúlyozni, hogy az allergiás reakció az idegen anyaggal történt első találkozáskor nem jelentkezik, a típusos klinikai tünetek csak az ismételt (második, harmadik…) antigéningert követően észlelhetők.

Urticaria

Azt az immunreakciót, ami perceken belül létrejön, azonnali vagy I. típusú hiperszenzitivitási reakciónak is nevezzük. A szervezet bármely területén kialakulhat, de a legjellemzőbb felszínek a külvilággal közvetlenül érintkező helyek: a bőr, a szem, a tüdő és a gyomor-bélcsatorna. Az I. típusú immunreakcióra jellemző bőrtüneteket összefoglalóan urticariának, vagyis csalánkiütésnek nevezzük.

Allergiás kontakt dermatitis

A bőrre kerülő vegyszerek, irritáló anyagok, illetve a bőrrel tartósan kontaktusban lévő kozmetikumok vagy egyéb anyagok allergiás kontakt dermatitist (bőrgyulladást) okozhatnak az arra érzékeny egyénekben. Ezt a szerzett ekzema formát késői, sejtközvetített, vagyis IV. típusú immunreakció okozza. A szenzibilizáció hetek, hónapok, néha hosszú évek alatt alakul ki, de kivételesen egyetlen kontaktus is kiválthatja. Ez a latencia idő függ az adott anyag érzékenyítő képességétől, koncentrációjától, a behatás idejétől, vagyis attól, hogy a szenzibilizáló anyag mennyi ideig érintkezik a bőrrel. Ilyenkor a kontaktus területen a bőr élénk hyperaemiás, apró hólyagok is keletkezhetnek, melyek könnyen felnyílnak, és nedvedző, később pörkkel fedett sebecskék jelentkeznek. A bőrtüneteket szubjektív panaszként viszketés kísérheti. Amennyiben az adott allergénnel való érintkezés tartósan fennáll, akkor már krónikus folyamatról beszélünk, melyet az érdes tapintatú és hámló bőrtünetek jellemeznek, sokszor mély berepedezésekkel. Hosszabb expozíció esetén előfordulhat, hogy a bőrtünetek a test egyéb területén szimmetrikusan szóródnak. Fontos hangsúlyozni, hogy a kialakult érzékenység az egész élet folyamán fennáll, bár az allergénexpozíció kerülése után idővel az érzékenység szintje csökkenhet. A II. típusú (citotoxikus) allergiás reakció során döntően a vér alakos elemei ellen irányul az immunrendszer, míg a III. típusú reakcióban az immunglobulinok immunkomplexet képeznek, ezek szérumbetegséget vagy vasculitist okoznak.
A valóságban ezek az immunológiai reakciók legtöbbször nem különíthetők el élesen egymástól, sokszor egymással kombinálva fordulnak elő, és közösen hoznak létre tüneteket, melyek a kiváltó okra ritkán jellegzetesek.

Kontakt irritatív dermatitis

A kontakt irritatív dermatitis szintén gyakori bőrbetegség, de nem allergiás jellegű. Elsősorban bőrizgató hatású kémiai anyagok a bőrrel való érintkezés helyén direkt károsítják a bőrt. Kialakulásában komplex folyamatok játszanak szerepet, de individuális és környezeti hatások is közrejátszanak. Általában éles széllel jellemezhető erythema alakul ki, majd vesiculák megjelenése fi gyelhető meg, végül a későbbi szakaszban már a pörkképződés és a hámlás dominál. Az allergiás kontakt dermatitisszel ellentétben szóródás nem észlelhető.

Napfény okozta allergiás bőrtünetek

A napfény is felelős lehet allergiás jellegű bőrtünetekért, amire az utal, hogy a tünetek döntő többsége a fénynek kitett területeken jelentkezik. Arcon, ruhakivágásnak megfelelően, karokon, vállakon, esetleg lábháton, lábszárakon. A földfelszínre jutó napfény látható fény tartományra, valamint UVA- és UVB-tartományra osztható. Mesterséges fényforrással megállapítható a fokozott fényérzékenység, sőt az is, melyik hullámhossz-tartomány felelős a tünetek kiváltásáért. Ez utóbbit provokációs próbák elvégzésével határozhatjuk meg. A fény létrehozhat fényérzékenységet önmagában, vagy más anyagokkal együtt is. Lehet a reakció korai (a fényhatás után azonnal, illetve néhány órán belül jelentkező), vagy késői típusú (napokkal a besugárzás után keletkező). A napfénybesugárzás igen ritkán önmagában is kiválthat csalánkiütést, amelynek hátterében valódi I. típusú reakció áll. Az antigén a bőrben az UV hatására jön létre, de ennek pontos mechanizmusa nem ismert. Percekkel a besugárzás után a bőrfelület, amelyet fény ért, viszket, ödémás és vörös lesz. A fénytől elzárt területeken is megjelenhetnek a különböző nagyságú csalángöbök, sőt általános anaphylaxiás tünetek (vérnyomásesés, hányinger, hányás, shock) is kísérhetik. Szerencsére ez a solaris urticaria extrém ritka. Nehezen befolyásolható. A napfény széles spektruma felelős a kialakulásáért, ezért fényvédő krémek sem nyújtanak elég védelmet, mivel sok esetben a látható fény is kiválthatja. Az antihisztaminok, esetenként steroid és immunszuppresszív terápia mellett elengedhetetlen a szigorú fénykerülés.

Jóval gyakoribb a polimorf fény-exanthemának nevezett betegség. Itt is endogén, UV hatására kialakuló, eddig még nem azonosított antigén felelős az immunválasz elindításáért, amely késői típusú allergiás reakció. Jellegzetesen fi atal és középkorú nőkön, kora tavasszal, az első napsugarak hatására jelentkezik, viszkető, néhány esetben erythema, máskor urticariform vagy hámló papulák, esetleg apró hólyagok képében. Általában a nyár végére sokat enyhülnek a tünetek, sőt spontán el is múlhatnak, de a következő tavasszal vagy nyáron a napozás után ismét jelentkeznek. Fénypróbával sok esetben fokozott érzékenységet látunk: a minimális erythema dózis (MED) csökken. Ismételt UV-besugárzással a tünetek provokálhatóak, ami diagnosztikus értékű. A fényvédelem segíthet, de még fontosabb a tavasz előtt végzett kondicionáló fénykezelés, ami mesterséges UV-besugárzásokkal a bőr alkalmazkodó képességének fokozódását idézi elő.

Ismert olyan reakció is, amikor a fényérzékenység folyamatosan fennáll: ez a perzisztáló fényreakció, krónikus actinicus dermatitis (CAD). Főleg idős férfi akon jelentkezik az arcon, karokon, nyakon, kezdődő, esetenként testszerte szétterjedő, krónikus hámló, lichenifi kálódó bőrgyulladás formájában. Nehezen befolyásolható. Kezdetben inkább a később ismertetett fotoallergiás reakcióként indul, majd önfenntartó endogén folyamatba torkollik. A krónikus gyulladás talaján ritkán kután lymphoma alakulhat ki. Ebben a betegségben is a preventív fototerápia segíthet a tavaszi-nyári évszak átvészelésében. Az emberi szervezetben képződő belső fényérzékenyítő anyagok közül jól ismertek a porfi rinek. Felszaporodásuk a bőrben a napfénynek kitett helyen viszketést, urticariát, gyakrabban hólyagokat, hyperpigmentációt okoz, azonban nem allergiás mechanizmus alapján. A betegségcsoportot porphyriának nevezzük. Ezeknek az anyagcserebetegségeknek, amelyek viszonylag ritkák, a fényallergiás betegségek szempontjából differenciál diagnosztikus jelentőségük van. Fényérzékenység esetén a vizelet, széklet és vér vizsgálatával ki kell zárnunk a porphyria diagnózist.

Kívülről is kerülhetnek a szervezetbe olyan anyagok, amelyek napfény hatására bőrgyulladást idéznek elő. Ezek egy része, a porfi rinhez hasonlóan, nem allergiás, hanem fototoxikus bőrreakcióban (antigén specifi kus B- és/ vagy T-sejtek nélkül) hoz létre gyulladást: ez a fototoxikus dermatitis. A fénynek kitett helyen bőrvörösség, ödéma, esetenként hólyagképződés észlelhető. A fototoxikus reakció kifejlődhet bárkin, szenzibilizáció nem előzi meg. Klasszikus példája az UV-fototerápiában is felhasznált pszoralen (PUVA-kezelés) okozta dermatitis. A pszoralen növényekben is előfordul, például a paszternákban, de a petrezselyemben is megtalálható. Kertben végzett munka után néhány óra múlva vonalas elrendeződésben (ahogyan a növény a bőrhöz ér) jelentkezik a bőrgyulladás, mely pigmentáció hátrahagyásával gyógyul. Citrusfélék (lime, citrom stb.) nedve, parfümök bőrre kerülése is okozhat ilyen reakciót, mint például régebben bizonyos, kozmetikumokban jelelévő anyagok a Berloque-dermatitist. Ma a kozmetikai ipar teszteli a forgalmazott termékeket, így ritkábban fordulnak elő ilyen tünetek. Arra érzékeny egyéneknél, főleg középkorú nők nyakának két oldalán jelentkező teleangiectasia, barnásvörös folt, a poikiloderma Civatte kialakulásában azonban valószínűleg ma is közrejátszhatnak a kozmetikumok. Ez fényvédelemmel és laseres kezeléssel javítható, míg az akut fototoxikus dermatitis lokális steroidra legtöbbször gyorsan gyógyul. Fontos a gyulladás után a tartós fényvédelem a hosszan megmaradó pigmentáció csökkentése érdekében.

Nemcsak a bőrre kerülő, hanem a szervezetbe jutó anyagok között is vannak olyanok, amelyek fényérzékenységet válthatnak ki. Legtöbb esetben ez is fototoxikus jellegű. Leginkább a gyógyszerek okozzák. Hazánkban több mint 200, gyakran alkalmazott gyógyszer rendelkezik fototoxikus hatással. A leggyakoribb ilyen probléma a nem-steroid gyulladáscsökkentők, antibiotikumok, szívgyógyszerek alkalmazásakor jelentkezik. Néhányuk helyettesíthető hasonló hatású nem fototoxikus anyaggal, de sok esetben a beteg számára elengedhetetlen a gyógyszer alkalmazása. Ekkor a fénykerülés az egyetlen módja a bőrgyulladás megelőzésének. Napozás, szolárium használat előtt fontos tájékozódni a gyógyszer előiratában a fényérzékenyítő hatásokról.

Ismertek valódi fotoallergiás reakciók is. Miután ezek is az előzőekben leírtakhoz hasonló bőrgyulladás formájában jelentkeznek, nehéz elkülöníteni őket a fototoxikus reakcióktól. Ilyenkor azonban mindig szenzibilizáció előzi meg a tünetek jelentkezését, tehát a második vagy ismételt érintkezés fogja kiváltani a gyulladást, ami túlterjedhet a besugárzás, a kontaktus helyén. Igazolására bőrpróbát (photopatch teszt) végezhetünk, ami speciális anyagok két azonos sorozatának ragtapaszon a hát bőrére helyezéséből áll, majd az eltávolítás után az egyik anyagsort besugarazzuk, és az eredményt napok múltán értékeljük. Növényi nedvek, fényvédő alapanyagok, antiszeptikumok a leggyakoribb fotoallergiát kiváltó termékek. Alkalmazásuk esetén a napfény maximális kerülése szükséges. Néhány fotoallergén (pézsma, antiszeptikumok) felelőssé tehető a CAD kialakulásáért is.
A napfény autoimmun betegségek bőrtüneteinek provokálásában is szerepet játszhat. Így az SLE, a dermatomyositis például fotoaggravált kórképnek tekinthető.
Az allergiás, fotoallergiás, fototoxikus kórképek precíz diagnosztikája, kezelése speciális eszközöket igényel, melyek néhány hazai bőrgyógyászati centrumban megtalálhatóak.

Prof. Dr. REMENYIK Éva
bőrgyógyász szakorvos,
klinikaigazgató

Dr. IRINYI Beatrix
bőrgyógyász, allergológus
szakorvos, klinikai adjunktus

Debreceni Egyetem Orvos és Egészségtudományi Centrum
Bőrgyógyászati Klinika