A túlzott verejtékezés okai és ellenszerei

Az izzadás a test belső hőmérsékletének szabályozására szolgáló, természetes életfunkció. A verejtékmirigyek túlműködésének máig ismeretlen eredetű következménye, a hiperszudáció azonban nem kevés kényelmetlenséget tud okozni az érintetteknek. Az alábbi cikkben a normális és a fokozott verejtékezés fiziológiájával foglalkozunk.

A szervezet a felesleges hőt víz párologtatásával adja le a környezetnek. A verejtékmirigyek által termelt izzadság 99%-a víz. Normális körülmények között egy felnőtt ember szervezete naponta átlagosan fél liternyi izzadságot termel. A test egyénenként változó, jellegzetes szagának kialakulása szintén a verejtékmirigyek összetett működésével áll kapcsolatban. A verejtékmirigyeknek két fajtáját különböztetjük meg: az apokrin és az ekrin verejtékmirigyeket. A bőrön megjelenő izzadság legnagyobb része az ekrin verejtékmirigyek váladéka. A normális mértékű verejtékezés izzadásgátló készítményekkel és dezodorokkal jól szabályozható, könnyen elviselhetővé tehető. A hiperszudáció, azaz a túlzott verejtékezés azonban az érintettek számára nehezen tolerálható probléma, amely pszichológiailag is megviseli az embert, és zavarokat okoz a társas érintkezésben is. A súlyosabb esetek megoldásához orvosi segítségre van szükség.

A verejtékmirigyek

Az ekrin verejtékmirigyek a test teljes felületén megtalálhatóak, és színtelen, áttetsző, vízszerű verejtéket választanak ki. Az apokrin verejtékmirigyek csak a test meghatározott tájain fordulnak elő, és fehéres színű, opálos, viszkózus váladékot termelnek.

Az ekrin verejtékmirigyek
Az ekrin verejtékmirigyek születéstől fogva jelen vannak és működésképesek a bőrben, számuk mintegy 2–5 millióra tehető. A test teljes felületén megtalálhatóak, de bizonyos zónákban kisebb mennyiségben fordulnak elő, máshol (például a tenyéren, a talpon, a hajas fejbőrön, a homlokon) egymáshoz egészen közel, sűrűn helyezkedek el. Az ekrin verejték a verejtékmirigyek kivezető csatornáján keresztül közvetlenül jut a bőrfelszínre. Kiválasztása a szimpatikus idegrendszer irányítása alatt áll. A mirigyekben termelődő verejték nem egyenletes ütemben, hanem szakaszosan ürül a bőrfelszínre. A hipotalamusz által szabályozott verejtékkiválasztás emocionális ingerekre vagy hőhatásra indul be, illetve fokozódik. A kor előrehaladtával az izzadás mérséklődik, mert a bőrben csökken a verejtékmirigyek száma és működésük aktivitása is.


Az ekrin verejték
Az ekrin verejtékmirigy váladékát a vérplazmából választja ki. Az izzadságnak ez a típusa vízszerű, színtelen, átlátszó és a bőrfelszínre kerülésének pillanatában még tökéletesen szagtalan, savas kémhatású folyadék (pH-ja 4 és 6,5 közé esik). Ha a verejték hosszabb ideig a bőrön marad, a természetes bőrflórát alkotó baktériumok enzimatikus bomlási folyamatokat indítanak be, és a szabad levegőn megindul az oxidáció, ettől válik kellemetlen szagúvá. A naponta kiválasztott verejték mennyisége 0,5 és 1 liter között mozog, de szélsőséges körülmények között akár a napi 10 litert is elérheti.


Szerepe
Az ekrin verejtékmirigyek termelte izzadság elsődleges szerepe a szervezet belső hőmérsékletének szabályozása. E mellett azonban más funkciókat is ellát:
• részt vesz a bőr savas védőköpenye, a hidrolipid film felépítésében,
• könnyebbé teszi a tárgyak megfogását és kézben tartását,
• az izzadás során a verejtékkel együtt káros anyagcsere-termékek is távoznak a szervezetből.


Összetétele
• Víz,
• urea,
• ureasav,
• szerves savak (propionsav, tejsav, citromsav, ecetsav),
• aminosavak (glutaminsav, aszpartánsav, prnitin, lizin, arginin, citrulin),
• ásványi sók (nátrium-, magnézium- és kálium- klorid, -szulfát és -foszfát),
• cukrok (glükóz, glikogén),
• enzimek,
• vitaminok (B5, B8, B9).


Az apokrin verejtékmirigy
Az apokrin verejtékmirigyek a test meghatározott zónáiban: a hónaljtájékon, az emlőbimbók területén, a külső nemi szervek régiójában és a gáttájékon találhatók a bőrben, és csak serdülőkorban válnak aktívvá. Méretüket tekintve jóval nagyobbak, mint az ekrin verejtékmirigyek, és a szőrtüszőhöz kapcsolódva fejtik ki működésüket.Az apokrin verejték Az apokrin verejték kiválasztása hormonális, illetve idegrendszeri hatás alatt áll. Ezért van, hogy az apokrin verejtékmirigyek csak a pubertáskorban kezdenek működni, és hogy aktivitásuk emocionális és szenzoros hatásra fokozódik, nem a test hőmérsékletének megemelkedésével van összefüggésben. Az ekrin izzadságnál sűrűbb, tejszerű, lúgos kémhatású (6,2–6,9 pH-jú) váladék eredendően szintén szagtalan. Kellemetlen, olykor kifejezetten szúrós szagúvá a bőrfelszínen válik, ahol oxigén jelenlétévben gombák és baktériumok kezdik lebontani a benne található lipideket és proteineket.


Szerepe
Az apokrin verejtékmirigy az állatvilágban megtalálható illat- és bűzmirigynek felel meg. Fiziológiai szerepe az ember esetében nem pontosan ismert.


Összetétele
• Víz,
• ammónia,
• szteroidok,
• proteinek,
• lipidek: szkvalán, gliceridek, zsírsavak, koleszterin, koleszterin-észter.

A VEREJTÉKEZÉS FIZIOPATOLÓGIÁJA

A szervezet hőszabályozása
Normális körülmények között, amikor a külső környezet hőmérséklete alacsonyabb, mint a test belső hőmérséklete, az anyagcsere-folyamatok során keletkező felesleges hő a bőrpárolgás révén minden látható vagy érzékelhető jel nélkül távozik a szervezetből. A plusz hőkalóriák a véráram útján jutnak el a verejtékmirigyek felszínéig, ahol a nagyrészt víz alkotta verejték párologni kezd, és ezáltal hőt von el a szervezettől. A keletkező vízpárának egy kis része a pórusokon át eljut a hám felszínére, a maradék pedig kicsapódik, és folyékony halmazállapotban lecsordogál a verejtékmirigy hosszú, tekervényes kivezető csatornájának falán, hogy majd részt vegyen a hőleadási folyamat következő ciklusában is. Rendkívüli viszonyok között, amikor a szervezet anyagcseréje – például láz vagy megerőltető fizikai terhelés – miatt felgyorsul, a pórusokon keresztül a keletkező verejték teljes mennyisége kikerül a bőr felszínére, hogy a hőleadás így minél nagyobb mértékű és minél hatékonyabb lehessen.


Az izzadás különböző típusai
Hőhatásra bekövetkező izzadás

• A hőhatásra bekövetkező izzadás a hipotalamusz irányítása alatt áll.
• Az izzadás mértéke jelentősen megnő nyáron, a külső környezet hőmérsékletének megemelkedésével párhuzamosan.
• Az izzadásnak ezzel a típusával találkozhatunk meleg ételek, italok, illetve bizonyos erős fűszerek (csípős paprika, bors) fogyasztása után is. A refl exszerűen működő mechanizmus az emésztés kezdetével indul be.
• Hőhatás váltja ki a verejtéktermelődést azokban az esetekben is, amikor egy bőrterület vagy egy izomterület hőmérséklete melegítés hatására átmenetileg megemelkedik (meleg öltözék, takaró stb.).


Pszichikai hatásra bekövetkező izzadás
• A verejtékezésnek ezt a gyakran tapasztalható formáját naponta akár többször is átélhetjük. A stresszhatás azonnali következményeként főként a homlok, a tenyér, a talp és a hónalj kezd izzadni.
• A pszichikai hatásra bekövetkező verejtékezés mértéke függ a stresszhatás mértékétől. Általában csak erős inger hatására váltódik ki. A hidegverejtéknek
is nevezett izzadság a bőrerek kitágulása nélkül csapódik ki a bőr felszínén.

A TÚLZOTT VEREJTÉKEZÉS, VAGY MÁS NÉVEN HIPERHIDRÓZIS

A hiperhidrózis fogalma
A hiperhidrózis az ekrin verejtékmirigyek túlzott mértékű verejtéktermelése, amely jelentkezhet lokálisan, a test valamely meghatározott zónájában, vagy általánosan, a test egész felületét érintően. Hiperhidrózisról akkor beszélünk, amikor a verejtékkiválasztás jelentős mértékben meghaladja a szervezet hőszabályozásához szükséges mértéket.

A túlzott verejtékezésnek két fajtáját különböztetjük meg:
• a primer hiperhidrózist, amelynek oka a tudomány mai állása szerint még nem pontosan ismert,
• a szekunder hiperhidrózist, amely bizonyos betegségekhez kapcsolódva jelentkezik.


A primer hiperhidrózis
Az esetek többségében a primer hiperhidrózis a test meghatározott zónáira lokalizálódik. Tünetei elsősorban a hónaljban, a tenyéren és a talpon jelentkeznek. A hiperhidrózis kialakulásában genetikai tényezők is szerepet játszanak, a hajlam öröklődésének mikéntjét azonban egyelőre alig ismerjük. A túlzott verejtékezés első jelei általában serdülőkorban jelentkeznek, és a negyvenes életévek tájékán kezdenek mérséklődni. A krónikus izzadásos tünetek általában stressz, fájdalom vagy magas hőmérséklet hatására azonnal kiváltódnak, de minden különösebb ok nélkül is jelentkezhetnek, komoly problémát okozva az érintetteknek. A rendellenes mértékű verejtékezés nagyon megnehezíti, sokszor szinte lehetetlenné teszi a társas kapcsolatokat, a másik nemmel való érintkezést és a munkavégzést is.


Hónalji hiperhidrózis
A túlzott mértékű verejtéktermelés miatt:
• a hónalji kellemetlen szagok problematikussá teszik a társadalmi érintkezést,
• a verejtéktől a ruhák hónaljban elszíneződnek,
• a textíliák tönkremennek.


Talpi hiperhidrózis
A túlzott mértékű verejtéktermelés miatt:
• a talp állandó nedves közegben van, bőre felázik,
• a kedvező feltételek között elszaporodnak a gombák és a baktériumok,
• a talp bőrén kontaktekcéma alakulhat ki.A tenyéri hiperhidrózisa
A túlzott mértékű verejtéktermelés miatt:
• a más emberekkel való érintkezés nagyon zavaróvá válik,
• a pontos munkavégzés a tenyér nedvessége miatt sokszor nehézségekbe ütközik,
• egyes szakmák gyakorlása (pl. villanyszerelés) teljesen lehetetlenné válik.


A szekunder hiperhidrózis
A szekunder hiperhidrózis esetében a fokozott izzadás általában a teljes testfelületen jelentkezik. A jelenségnek számos oka lehet, közülük a legismertebbek:
• a magas láz, a túlsúlyosság, a fájdalommal járó állapotok, a fizikai megterhelés, a klimaxszal összefüggő hőhullámok, az alkoholfogyasztás, illetve az alkohol- vagy a kábítószermegvonás;
• bizonyos gyógyszerek szedése (gyulladásgátlók, aspirin, pajzsmirigyhormonok, egyes fogamzásgátlók, antidepresszánsok, inzulin, interferonok stb.);
• az endokrin rendszer megbetegedései (pajzsmirigyproblémák, cukorbetegség stb.);
• az idegrendszer egyes megbetegedései;
• TBC, daganatos megbetegedések, hypoglikémia.


Hiperhidrózis esetén előforduló járulékos problémák
Bromhidrózis

A fokozottan verejtékező bőrterületek szaga gyakran kellemetlenné válik, mert a bőr normál flórájához tartozó baktériumok és sarjadzógombák a felszínre került verejtékben található lipideket és proteineket, valamint a felázott, nedves hámot bontani kezdik, a bomlástermékek pedig zavaró, szúrós szagot árasztanak. A jelenség legerősebben a hónaljban és a talpon jelentkezik.


A hiperhidrózis kezelésének lehetőségei
A túlzott verejtékezés mérséklésére több orvosilag alkalmazható megoldás áll rendelkezésre, amelyek közül mindig a fokozott izzadás helye, intenzitása és a páciens pszichés érintettsége alapján dönt a szakorvos.


Helyi kezelés (izzadásgátló dezodorok)
Enyhébb fokú hiperhidrózis esetén a verejtékezés mérséklésére megoldást jelenthet alumínium- klorid tartalmú helyi izzadásgátlók alkalmazása is. Súlyosabb esetekben azonban a helyi kezelés általában nem elegendő.

Iontoforézis
A tenyér-talpi hiperhidrózis enyhébb vagy középsúlyos eseteinek kezelésére az iontoforézis a legáltalánosabban használt, és hatékonynak bizonyult eljárás. Az eljárás lényege, hogy a kezelendő kéz- vagy lábfejet egy csapvízzel telt tartályba helyezik, amelybe terápiás céllal gyenge intenzitású elektromos áramot vezetnek.
Kezdetben a kívánt eredmény eléréséig heti kétszer vagy háromszor húsz perces kezelésre van szükség, majd elegendő a heti egyszeri fenntartó kezelés is. Az eljárás veszélytelen, hatásos és a páciens számára jól tolerálható, de sajnos csak tüneti kezelést jelent.


Kezelés botulin injekcióval
A súlyos hónalji hiperhidrózis kezelésére mintegy tíz éve használják a botulin injekciós kezelést. Az orvos által a hónalj területére befecskendezett botulin toxin hatékony, veszélytelen és azonnali megoldást jelent a problémára, ezért a kezelés után jelentősen javul a páciens közérzete és életminősége. Végleges eredményt azonban ettől az eljárástól sem lehet várni: a botox hatása kb. 6 hónapig tart. A botoxot helyi érzéstelenítés mellett a tenyér hiperhidrózisának enyhítésére is alkalmazzák.


Endoszkópos mellkassebészeti megoldások
Sebészeti eljárás mellet az orvosok ma már leginkább csak a tenyér krónikus izzadásának súlyos, az iontoforézisre és a botulin injekciós kezelésre sem reagáló eseteiben döntenek. Az endoszkópos beavatkozás során vagy magukat a verejtékmirigyeket metszik ki a bőrből, vagy az azokat működtető idegeket vágják el.

IZZADÁSGÁTLÓK ÉS DEZODOROK

Az izzadás a szervezet természetes működései közé tartozik, amelynek megvan a maga élettani szerepe. Kezelendő problémát csak a keletkező verejték rendellenes mennyisége, illetve kellemetlen szaga okoz. Ezek ellen kínálhatnak megoldást az izzadásgátlók és a dezodorok.


Az izzadásgátlók
Az izzadásgátlók a verejtékkiválasztást nem akadályozzák meg, csak a keletkező verejték mennyiségét csökkentik. Egy termék akkor tekinthető izzadásgátló készítménynek, ha reprezentatív vizsgálati eredmények igazolják, hogy hatására a tesztalanyok 50%-ánál legalább 20%-kal csökkent a verejték mennyisége.


A dezodorok
A dezodorok alapvetően olyan készítmények, amelyek nem csökkentik a kiválasztott verejték mennyiségét, csak mérséklik vagy megszüntetik annak kellemetlen szagát. Antiszeptikus hatóanyagaik gátolják a verejtékben jó táptalajra találó mikroorganizmusok szaporodását, speciális illatanyagaik pedig a baktériumok és gombák bomlástermékeinek kellemetlen szagát fedik el.


Izzadásgátló anyagok
Hatásuk módja

Az izzadásgátlók lényegében összehúzó tulajdonságuk révén fejtik ki hatásukat. Hatóanyagaik a verejtékmirigy kivezető csatornájának nyílását eltömítik, beszűkítik, így akadályozzák a keletkező nedvesség kijutását a bőrfelszínre. A verejtékkibocsátás gátlása miatt olykor azonban kis bőrduzzanattal járó lokális gyulladások is kialakulhatnak a bőrben, és megváltozhat a bőr elektronegativitása.


Az izzadásgátlók hatóanyagai
Az alumíniumsók

Acetát, acetotartrát, benzoát, laktát, glükonát, citrát, tartrát, szalicilát. Az izzadásgátló készítményekben az alumínium sóit használják leggyakrabban. Ezek nemcsak összehúzó hatásuk miatt alkalmazhatóak, hanem azért is, mert a rövid láncú zsírsavakat szagtalan, nem illékony fémsókká alakítják át, és bakteriosztatikus tulajdonságokkal is rendelkeznek.
• Alumínium-klorid Izzadásgátló tulajdonsága jelentős: a verejtékezést 50%-kal csökkenti. Felhasználása vizes vagy alkoholos oldat formájában a leggyakoribb,
pH-ja 0,5 és 1 közé esik.
• Alumínium-hidroxiklorid Az alumínium-kloridnál kevésbé savas, ezért jobban tolerálható, gyakran alkalmazott antitranszpiráns.
• Lipoaminosavak alumíniumsói (aminosav + 6–11 szénatomból álló, telített vagy telítetlen zsírlánc) Jól tolerálható, gyulladásgátló hatású antitranszpiráns, pH-ja 4 és 6 közé esik.


A cirkóniumsók
Bakteroisztatikus és antiszeptikus hatásuk révén jó izzadásgátló tulajdonságú hatóanyagok. Az alumínium és cirkónium tartalmú komplex vegyületek Alumínium-cirkónium mono-, di-, tri, tetra-, penta- klórhidrát. A komplex vegyületek még erőteljesebb izzadásgátló hatást fejtenek ki. Savasságuk és irritatív tulajdonságaik csökkentésére általában glicerinnel együtt alkalmazzák őket.


A cinksók
A cinksókat alumíniumsókkal együtt alkalmazzák.


Az aldehidek
Az aldehideket csak a talpi verejtékezés mérséklésére szokás használni.
Formái:
• formol vagy formaldehid,
• meténamin vagy glutáraldehid.


A dezodoráló anyagok
Antiszeptikus tulajdonságú anyagok
A dezodorok összetevői között az antiszeptikus tulajdonságú hatóanyagok megakadályozzák a bőrfelszínre jutott verejtéket bontó baktériumok proliferációját, és ezáltal a kellemetlen szagú bomlástermék keletkezését.
• Fenolszármazékok: triklozán, irgazán,
• karbanilidek: triklokarban,
• benzalkónium-klorid,
• klórhexidin,
• etanol,
• kakukkfű, oregánó, levendula esszenciális olaja,
• pH-módosítók.


A szagsemlegesítők
A bőr felszínére jutott, és enzimatikus bomlásnak indult verejték kellemetlen szagot okozó alkotóit semlegesítik, így megakadályozzák,
hogy azok illata érzékelhetővé váljon.
• Ioncserélő gyanták, amelyek a tejsav 50%-át, az urea 27%-át, az ammónia 26%-át abszorbeálják,
• teakivonat,
• trietil-citrát,
• természetes eredetű polisavak sói,
• amidon, talkum.


A szagelfedő anyagok
A szagelfedő anyagok saját szaga erőteljesebb, mint az izzadságé. A verejtékezés mértékét nem csökkentik, nem gátolják a baktériumok szaporodását, a bomlástermékek keletkezését sem befolyásolják, csak szagukat nyomják el saját illatukkal.
• Aromás esszenciák,
• farnesol,
• parfümök.


Enzimatikus deo-hatóanyagok
A bomlástermékek keletkezéséért felelős enzimek tevékenységét gátolják.
• Benzil-szalicilát,
• trietil-citrát,
• malonsav sói.


Antiszeptikus anyagok és szagsemlegesítők
• Réz- és cinkvegyületek,
• antioxidánsok: butil-hidroxi-anizol (BHA), butil- hidroxi-toluol (BHT),
• esszenciális olajok.

Néhány hasznos tanács
verejtékezés ellenHa vendégünk fokozott izzadásról panaszkodik, hívjuk fel figyelmét a következőkre:
• Az erősen izzadó bőrterületek tisztántartásához naponta egyszer használjon antiszeptikus hatású mosdókrémet, amelynek összetevői gátolják a baktériumok szaporodását és tökéletesen eltávolítják a kellemetlen szagú bomlástermékek maradványait.
• Dezodort vagy izzadásgátló készítményt mindig csak teljesen száraz és egészséges bőrfelületen használjon (a bőr sérülése esetén vagy közvetlenül borotválkozás után ne).
• Naponta akár többször is cseréljen zoknit, fehérneműt.
• Talpi izzadás esetén vegyen hideg vizes lábfürdőket, amelyek összehúzzák a bőr pórusait. Talpát, a lábujjak közét, a zokni, a cipő belsejét kezelje izzadásgátló spray-vel vagy más speciális készítménnyel. Csak természetes alapanyagú zoknit, harisnyát viseljen, és valódi bőrből készült cipőt hordjon, ami a láb szellőzését biztosítja.
• Rendszeresen depilálja hónalját, mert a szőrszálakon megtapadnak a kellemetlen szagú bomlástermékek, a bőrről viszont könnyen és maradéktalanul eltávolíthatóak.